katasztrófaturizmus

  kicsit lemaradtam a bejegyzésekkel. annyira, hogy télből tavasz lett s újra tél. de már jön a tavasz.
azóta, hogy nem írtam már voltam otthon is, ami naaaagyon jó volt. (Emőkével vannak összenézéseink, nagyonösszenézések és beszélni tudnak, most volt egy ilyen) na de visszasiettem a Fővárosba és rögtön elmentünk moziba. a Művész Moziba. a filmet én választottam ki. érdekes élmény volt, de sokan nem osztoztunk ebben az élményben, mert csak hárman foglaltunk helyet kezdéskor a teremben, a film első 20 perce után már csak ketten maradtunk. jelzem, (szinte)elkéstünk és jegyvásárláskor megkérdeztük, hogy van-e még jegy? na hát volt szerencsére.
  túléltünk egy március 15-ét. felkokárdáztuk magunkat s mentünk, bár szóltak, hogy maradjunk itthon. ilyen ronda, hideg, szürke, barátságtalan még sose volt a város. ez már szinte katasztrófaturizmus volt. (utólag kiderült mennyire jól jött ez a 100 km/h-ás szél s a mínusz fokok, mert legalább jó ügyesen tudták keresgélni, hogy KI A HIBÁS? az országosan kialakult zűrökért). persze a szabadtéri ünnepségeket az időjárás miatt(s mert O.V. Brüsszelbe volt) mindenhol lefújták, maradt hát a "benti" program. ez 45 perc sorban állással kezdődött a Parlament előtt. ezután felmásztunk  Magyar Nemzeti Galériába és jó sokáig ott tolongtunk, végére hagytuk a Thorma kiállítást, nem logikus megfontolásból, hanem mert elmentünk a bejárata előtt már az első 5 percben és végig azt kerestük, hogy vajon a Thorma hol van? hazafele a Szent István Bazilikát is útba ejtettük. este Maszkura koncerten voltunk az Iskolában. beszéltük a hülyeségeket, nem adtak boros poharat a boromhoz, jól telt. Vasárnapra elegem lett a sok fagyoskodásból s mindenkit megpróbáltam elcsalni uszodába. mindenki nem jött velem. úszás s szauna helyett, kitakarítottam a fürdőt s jól kiengedtem az összes meleg vizet a bójlerből, hogy ne lehessen zuhanyozni két napig, de legalább forrófürdőztem.

(szerda lett az új hétfő. alig tudom kibírni.)

ez a cetli ragadt a vizes járdára amikor épp esett az eső (deok izzadás gátlók).

összegbemegjegyzés

szerdán kezdődött a hétvége s írni időm nem volt. a kurzusainkat hétfő, kedd, szerdára zsúfoltuk be, ráadásul a 10 tárgyból 4 szerdára került, ráráadásul ugyanazzal a tanárral egész nap! persze ez az a tanár akivel 7 órát is ki lehetne bírni egy nap. szóval a szerdai kicsit sűrű, de estére Emőkével és Erzsébettel egy jó kis blues koncerttel lazítottunk magunkon.
   csütörtökön a sors és a szerencse úgy hozta, hogy eljutottunk egy Andrei Şerban Három nővér előadásra a Nemzetibe, megnézni hogyan játszanak a sztárok Alföldi színpadán(amíg még az övé)! igaz pótszékre, de ez volt a legkevesebb. amíg hozzászoktam a kicsit sem átlagos színészi felhozatalhoz(Udvaros Dorottya, Schell Judit, Péterfy Bori, Szabó Kimmel Tamás, Kulka János, Alföldi Róbert, Szabó Kimmel Tamás, Szabó Kimmel Tamás, jaa és Szabó Kimmel Tamás... stb.) és elhittem hogy hol vagyok és kiket látok lejárt az első felvonás. a második felvonás a kifelé szóló, kétértelmű fricskáival mégis jobbnak tűnt nekem, de lehet csak mert addigra sikerült ráhangolódnom. volt bennem valami meghatározhatatlan érzés az egész alatt, ami valahol a pozitív és negatív határán táncolt. az előadás után, hála a Bányavirágnak és Bartha Jocó volt tanárunknak köszönhetően becsörtettünk a Nemzeti hátsó folyosóira, ééés fellifteztünk a hatodikra. a Dunára néző, panorámás színészklubot kicsit se tipikus színészbüfének kell elképzelnünk... tágas és elegáns volt, jóval csendesebb, mint az(gondolom) lenni szokott, de mi azért Emőkével rendesen összenéztünk mikor bejött egy-egy általunk ismert és szeretett színész.
  pénteken gondoltuk benézünk a KRE bulijába, ami "Télűző" néven volt meghirdetve. elég lapos volt. kevesen voltak. és időnként problémát okozott nekem eldönteni, hogy jelmez van az embereken vagy csak normál péntek esti buli szerkó:)
  szombaton ahogy felébredtünk(dél körül), összeszedtük magunkat és kimentünk D-vitaminozni, a D-una partra.(haha) annyit sétáltam, mint egy normális, nemsánta ember. miután mindent összesétáltunk este elmerészkedtünk egy jazz koncertre. inkább én "merészkedtem". agyzsibbasztó, vadjazz volt, legalábbis én így határolom be a műfajt, éjfélre tiszta agymosott, saláta lettem, de jól esett. a biztos magamhoz térést az az utolsó két másodperces kép hozta meg, ami a buszról való leszállásunkat megelőzte és mélyen beleégett a retinámba. kétrészes volt ez is, egy csaj adta elő, nem is elő inkább ki, a busz kellős közepére. s mi megúsztuk 10 perc hányingerrel a levegőn, kicsit jobban mint a japppán srác aki velünk szállt le s a bokáját nézegette, de sokkkkkal jobban azoknál akik tovább utaztak a buszon a lány és a termése társaságában.















(végezetül talicska.)