olvassbékávén, avagy mit olvas a budapesti

Most hívták. Valaki kidobta a hulladékgyűjtő konténerbe.


Elítélt áruló, királygyilkos és rokongyilkos vagyok.

Adél mindent a hajózásnak köszönhetett, azt is, hogy most valami olyan erővel húzta vissza,hogy képes volt otthagyni Botondot.


Nos, lehet hogy mi is hozzá hasonló lények vagyunk, a különbség csak az hogy nem két hanem háromdimenziós világhoz kötődünk.

Torz vigyorra húzodott a szája.


Közben az udvar megtelt gyászolókkal.


Gyerünk az ágyba, és bújjunk össze- ajánlotta.


Az egyik megsérült- felelt az ügyeletes törzsőrmester.



Azt itt nem fogják megtalálni. Tönkrement, darabokra hullott.



Beatrice letette a tálcát a komódra, ami roskadozott a fia manga-könyvei alatt.




It was hard to make out  was happening.


Lábjegyzet:
Szeretek beleolvasni a mellettem utazók könyveibe. Ezeket a mondatokat loptam ki belőlük nagy sunyiba.

A részletek véletlenszerűen vannak elrendezve.
Összelopkodásom ízelítő a nagyvárosiak könyveiből.
Mit árul el egyetlen mondat a könyvről? És az olvasóról?

ibolyáááát

ha az ember haza csak ünnepelni jár elég sok következménnyel jár... s ezekre inkább nem térnék ki egyenként, mert nem arról szól most ez itt hogy mennyire sikeresen abszolváltam a napokig tartó evés-ivás tesztet.
egy átutazott vasárnap után beértünk majdnem egy órányi késéssel a Keletibe. úgy éreztem napok kellenek ahhoz, hogy újra emberszerű lénnyé fejlődjek a Biharkeresztestől végighallgatott klán vezér dumájának csengésével a fülemben. elképesztő, hogy léteznek ilyenek akik ennyi időn keresztül képesek lökni a nagy nulla dumát. klassz hely a vonat ha elég kitartó és türelmes vagy. nekem azért még van némi fejlődni valóm türelem terén. szóval olvastam, keresztrejtvényeztem, zenét hallgattam, fetrengtem. piszkáltam Emőkét. néztem ahogy Zsolt államvizsgát ír.
fura volt hétfőn újra bemenni az egyetemre, Emőkével úgy éreztük mintha legalább két hónapja nem jártunk volna arrafelé. de kedd délutánra úgy lefáradtunk, hogy úgy tűnt mintha hetek óta egyhuzamban itt lettünk volna. szóval mára minden be lett pótolva.
holnapra várom Izát! mozgalmas hétvégénk lesz. koncertek, színház, kiállítások.
na s most ezt nem tudom folytatni, mert félbeszakadt a dolog. Emőkével dalra fakadtunk.
http://www.youtube.com/watch?v=Sn7mZbh9VfI

ezzel a számmal lett tavasz Budapesten. és szeretem a BKV-t! lehet egszer s

katasztrófaturizmus

  kicsit lemaradtam a bejegyzésekkel. annyira, hogy télből tavasz lett s újra tél. de már jön a tavasz.
azóta, hogy nem írtam már voltam otthon is, ami naaaagyon jó volt. (Emőkével vannak összenézéseink, nagyonösszenézések és beszélni tudnak, most volt egy ilyen) na de visszasiettem a Fővárosba és rögtön elmentünk moziba. a Művész Moziba. a filmet én választottam ki. érdekes élmény volt, de sokan nem osztoztunk ebben az élményben, mert csak hárman foglaltunk helyet kezdéskor a teremben, a film első 20 perce után már csak ketten maradtunk. jelzem, (szinte)elkéstünk és jegyvásárláskor megkérdeztük, hogy van-e még jegy? na hát volt szerencsére.
  túléltünk egy március 15-ét. felkokárdáztuk magunkat s mentünk, bár szóltak, hogy maradjunk itthon. ilyen ronda, hideg, szürke, barátságtalan még sose volt a város. ez már szinte katasztrófaturizmus volt. (utólag kiderült mennyire jól jött ez a 100 km/h-ás szél s a mínusz fokok, mert legalább jó ügyesen tudták keresgélni, hogy KI A HIBÁS? az országosan kialakult zűrökért). persze a szabadtéri ünnepségeket az időjárás miatt(s mert O.V. Brüsszelbe volt) mindenhol lefújták, maradt hát a "benti" program. ez 45 perc sorban állással kezdődött a Parlament előtt. ezután felmásztunk  Magyar Nemzeti Galériába és jó sokáig ott tolongtunk, végére hagytuk a Thorma kiállítást, nem logikus megfontolásból, hanem mert elmentünk a bejárata előtt már az első 5 percben és végig azt kerestük, hogy vajon a Thorma hol van? hazafele a Szent István Bazilikát is útba ejtettük. este Maszkura koncerten voltunk az Iskolában. beszéltük a hülyeségeket, nem adtak boros poharat a boromhoz, jól telt. Vasárnapra elegem lett a sok fagyoskodásból s mindenkit megpróbáltam elcsalni uszodába. mindenki nem jött velem. úszás s szauna helyett, kitakarítottam a fürdőt s jól kiengedtem az összes meleg vizet a bójlerből, hogy ne lehessen zuhanyozni két napig, de legalább forrófürdőztem.

(szerda lett az új hétfő. alig tudom kibírni.)

ez a cetli ragadt a vizes járdára amikor épp esett az eső (deok izzadás gátlók).

összegbemegjegyzés

szerdán kezdődött a hétvége s írni időm nem volt. a kurzusainkat hétfő, kedd, szerdára zsúfoltuk be, ráadásul a 10 tárgyból 4 szerdára került, ráráadásul ugyanazzal a tanárral egész nap! persze ez az a tanár akivel 7 órát is ki lehetne bírni egy nap. szóval a szerdai kicsit sűrű, de estére Emőkével és Erzsébettel egy jó kis blues koncerttel lazítottunk magunkon.
   csütörtökön a sors és a szerencse úgy hozta, hogy eljutottunk egy Andrei Şerban Három nővér előadásra a Nemzetibe, megnézni hogyan játszanak a sztárok Alföldi színpadán(amíg még az övé)! igaz pótszékre, de ez volt a legkevesebb. amíg hozzászoktam a kicsit sem átlagos színészi felhozatalhoz(Udvaros Dorottya, Schell Judit, Péterfy Bori, Szabó Kimmel Tamás, Kulka János, Alföldi Róbert, Szabó Kimmel Tamás, Szabó Kimmel Tamás, jaa és Szabó Kimmel Tamás... stb.) és elhittem hogy hol vagyok és kiket látok lejárt az első felvonás. a második felvonás a kifelé szóló, kétértelmű fricskáival mégis jobbnak tűnt nekem, de lehet csak mert addigra sikerült ráhangolódnom. volt bennem valami meghatározhatatlan érzés az egész alatt, ami valahol a pozitív és negatív határán táncolt. az előadás után, hála a Bányavirágnak és Bartha Jocó volt tanárunknak köszönhetően becsörtettünk a Nemzeti hátsó folyosóira, ééés fellifteztünk a hatodikra. a Dunára néző, panorámás színészklubot kicsit se tipikus színészbüfének kell elképzelnünk... tágas és elegáns volt, jóval csendesebb, mint az(gondolom) lenni szokott, de mi azért Emőkével rendesen összenéztünk mikor bejött egy-egy általunk ismert és szeretett színész.
  pénteken gondoltuk benézünk a KRE bulijába, ami "Télűző" néven volt meghirdetve. elég lapos volt. kevesen voltak. és időnként problémát okozott nekem eldönteni, hogy jelmez van az embereken vagy csak normál péntek esti buli szerkó:)
  szombaton ahogy felébredtünk(dél körül), összeszedtük magunkat és kimentünk D-vitaminozni, a D-una partra.(haha) annyit sétáltam, mint egy normális, nemsánta ember. miután mindent összesétáltunk este elmerészkedtünk egy jazz koncertre. inkább én "merészkedtem". agyzsibbasztó, vadjazz volt, legalábbis én így határolom be a műfajt, éjfélre tiszta agymosott, saláta lettem, de jól esett. a biztos magamhoz térést az az utolsó két másodperces kép hozta meg, ami a buszról való leszállásunkat megelőzte és mélyen beleégett a retinámba. kétrészes volt ez is, egy csaj adta elő, nem is elő inkább ki, a busz kellős közepére. s mi megúsztuk 10 perc hányingerrel a levegőn, kicsit jobban mint a japppán srác aki velünk szállt le s a bokáját nézegette, de sokkkkkal jobban azoknál akik tovább utaztak a buszon a lány és a termése társaságában.















(végezetül talicska.)

a tavasz "illata"

végre. nem esik az eső és a hó sem hull. tegnap volt az első tavasz közeledtére emlékeztető nap. rakparton sétáltunk. aztán át a lánchídon. szép volt és sirályok is voltak.
na jó ennyit a romantikus Budapestről. :))

alkoholistákkal hoz össze a sors már napok óta. buszon, villamoson, metrón. a nap bármely órájába szállok fel a buszra vagy villamosra, mindig van mellettem valaki akiből árad az alkoholszag. ez eddig nem is lenne furcsa számomra. de az hogy ezek általában nők engem meglep. normális kinézetű nők. és nem tudod elkerülni őket, mert persze mindig csak mellettük van hely. szóval beállok melléjük.
máskor amikor nem testközelből érzem a szagukat akkor találgatok, hogy vajon ki az aki bűzlik.


(nem csinálunk elég hülyeséget, nincs min "szakadni"(Pálffy Orsi szavával élve) ezért lett ilyen a bejegyzés)
((Emőke, ez apropó neked))
ja, és ma főztem paradicsomlevest. :P

zöld kukás zsák

el kellett jönnöm ide, hogy végre megtudjam miben sántikálok. otthon sajnos semmi bajom nem volt az okos orvosok szerint.
eldöntöttem, hogy fogok még indítani egy Budapest-projektet, amit ugyanitt fogok majd közzé tenni, szerintem izgalmas lesz. szóval holnaptól elkezdem gyűjteni hozzá az anyagot.
által mennék én a Dunán...ma átvillamosoztunk Budára. aztán vissza. csak megnéztük a Dunát, hogy megvan-e s szép-e még.
 attól is szép Budapest, hogy itt mindenfélét lehet látni. például egy lányt, aki egy jó nagy zöld kukás zsákkal szállt fel, s együtt villamosozott a szemetével. pedig amúgy is voltunk elegen.

címesincs

ma fáradt vagyok. mindenhez. írni is csak annyit fogok, hogy hihetetlen mennyit tudunk kacagni. főleg az egyetem folyosóin és lépcsőin kap el a kacagás, fullasztó és könnyfakasztó kacagások. magunkon kacagunk leginkább. nagyon nagyokat. kacagunk másokon is. de főleg a hülyeségeinken kacagunk.
 lehet ez ilyen fárasztó.
(most is akkorát kacagtam pedig csak eszembe jutott mi történt ma)
nem szabad a megérzéseimre hallgassak. embereket nem lehet beazonosítani puszta megérzések alapján, főleg ha nem tudod hogy néz ki.
és voltunk a Kivi főpróbáján, nagyon jó volt:)
itt egy részlet belőle:
„Először is, még mielőtt! A rendes nevektől, főleg az enyémtől, hánynom kell. Ha tudnád, hol nőttem fel, értenéd. Te is jobban jársz, ha minél előbb lehúzod a klotyón a tiédet. Majd meglátod, attól, hogy gyümölcs- vagy zöldségneved van, még nem változol meg, de valahogy mégis tisztábbnak érzed magad. Az én nevem Licsi.”