olvassbékávén, avagy mit olvas a budapesti

Most hívták. Valaki kidobta a hulladékgyűjtő konténerbe.


Elítélt áruló, királygyilkos és rokongyilkos vagyok.

Adél mindent a hajózásnak köszönhetett, azt is, hogy most valami olyan erővel húzta vissza,hogy képes volt otthagyni Botondot.


Nos, lehet hogy mi is hozzá hasonló lények vagyunk, a különbség csak az hogy nem két hanem háromdimenziós világhoz kötődünk.

Torz vigyorra húzodott a szája.


Közben az udvar megtelt gyászolókkal.


Gyerünk az ágyba, és bújjunk össze- ajánlotta.


Az egyik megsérült- felelt az ügyeletes törzsőrmester.



Azt itt nem fogják megtalálni. Tönkrement, darabokra hullott.



Beatrice letette a tálcát a komódra, ami roskadozott a fia manga-könyvei alatt.




It was hard to make out  was happening.


Lábjegyzet:
Szeretek beleolvasni a mellettem utazók könyveibe. Ezeket a mondatokat loptam ki belőlük nagy sunyiba.

A részletek véletlenszerűen vannak elrendezve.
Összelopkodásom ízelítő a nagyvárosiak könyveiből.
Mit árul el egyetlen mondat a könyvről? És az olvasóról?

ibolyáááát

ha az ember haza csak ünnepelni jár elég sok következménnyel jár... s ezekre inkább nem térnék ki egyenként, mert nem arról szól most ez itt hogy mennyire sikeresen abszolváltam a napokig tartó evés-ivás tesztet.
egy átutazott vasárnap után beértünk majdnem egy órányi késéssel a Keletibe. úgy éreztem napok kellenek ahhoz, hogy újra emberszerű lénnyé fejlődjek a Biharkeresztestől végighallgatott klán vezér dumájának csengésével a fülemben. elképesztő, hogy léteznek ilyenek akik ennyi időn keresztül képesek lökni a nagy nulla dumát. klassz hely a vonat ha elég kitartó és türelmes vagy. nekem azért még van némi fejlődni valóm türelem terén. szóval olvastam, keresztrejtvényeztem, zenét hallgattam, fetrengtem. piszkáltam Emőkét. néztem ahogy Zsolt államvizsgát ír.
fura volt hétfőn újra bemenni az egyetemre, Emőkével úgy éreztük mintha legalább két hónapja nem jártunk volna arrafelé. de kedd délutánra úgy lefáradtunk, hogy úgy tűnt mintha hetek óta egyhuzamban itt lettünk volna. szóval mára minden be lett pótolva.
holnapra várom Izát! mozgalmas hétvégénk lesz. koncertek, színház, kiállítások.
na s most ezt nem tudom folytatni, mert félbeszakadt a dolog. Emőkével dalra fakadtunk.
http://www.youtube.com/watch?v=Sn7mZbh9VfI

ezzel a számmal lett tavasz Budapesten. és szeretem a BKV-t! lehet egszer s

katasztrófaturizmus

  kicsit lemaradtam a bejegyzésekkel. annyira, hogy télből tavasz lett s újra tél. de már jön a tavasz.
azóta, hogy nem írtam már voltam otthon is, ami naaaagyon jó volt. (Emőkével vannak összenézéseink, nagyonösszenézések és beszélni tudnak, most volt egy ilyen) na de visszasiettem a Fővárosba és rögtön elmentünk moziba. a Művész Moziba. a filmet én választottam ki. érdekes élmény volt, de sokan nem osztoztunk ebben az élményben, mert csak hárman foglaltunk helyet kezdéskor a teremben, a film első 20 perce után már csak ketten maradtunk. jelzem, (szinte)elkéstünk és jegyvásárláskor megkérdeztük, hogy van-e még jegy? na hát volt szerencsére.
  túléltünk egy március 15-ét. felkokárdáztuk magunkat s mentünk, bár szóltak, hogy maradjunk itthon. ilyen ronda, hideg, szürke, barátságtalan még sose volt a város. ez már szinte katasztrófaturizmus volt. (utólag kiderült mennyire jól jött ez a 100 km/h-ás szél s a mínusz fokok, mert legalább jó ügyesen tudták keresgélni, hogy KI A HIBÁS? az országosan kialakult zűrökért). persze a szabadtéri ünnepségeket az időjárás miatt(s mert O.V. Brüsszelbe volt) mindenhol lefújták, maradt hát a "benti" program. ez 45 perc sorban állással kezdődött a Parlament előtt. ezután felmásztunk  Magyar Nemzeti Galériába és jó sokáig ott tolongtunk, végére hagytuk a Thorma kiállítást, nem logikus megfontolásból, hanem mert elmentünk a bejárata előtt már az első 5 percben és végig azt kerestük, hogy vajon a Thorma hol van? hazafele a Szent István Bazilikát is útba ejtettük. este Maszkura koncerten voltunk az Iskolában. beszéltük a hülyeségeket, nem adtak boros poharat a boromhoz, jól telt. Vasárnapra elegem lett a sok fagyoskodásból s mindenkit megpróbáltam elcsalni uszodába. mindenki nem jött velem. úszás s szauna helyett, kitakarítottam a fürdőt s jól kiengedtem az összes meleg vizet a bójlerből, hogy ne lehessen zuhanyozni két napig, de legalább forrófürdőztem.

(szerda lett az új hétfő. alig tudom kibírni.)

ez a cetli ragadt a vizes járdára amikor épp esett az eső (deok izzadás gátlók).

összegbemegjegyzés

szerdán kezdődött a hétvége s írni időm nem volt. a kurzusainkat hétfő, kedd, szerdára zsúfoltuk be, ráadásul a 10 tárgyból 4 szerdára került, ráráadásul ugyanazzal a tanárral egész nap! persze ez az a tanár akivel 7 órát is ki lehetne bírni egy nap. szóval a szerdai kicsit sűrű, de estére Emőkével és Erzsébettel egy jó kis blues koncerttel lazítottunk magunkon.
   csütörtökön a sors és a szerencse úgy hozta, hogy eljutottunk egy Andrei Şerban Három nővér előadásra a Nemzetibe, megnézni hogyan játszanak a sztárok Alföldi színpadán(amíg még az övé)! igaz pótszékre, de ez volt a legkevesebb. amíg hozzászoktam a kicsit sem átlagos színészi felhozatalhoz(Udvaros Dorottya, Schell Judit, Péterfy Bori, Szabó Kimmel Tamás, Kulka János, Alföldi Róbert, Szabó Kimmel Tamás, Szabó Kimmel Tamás, jaa és Szabó Kimmel Tamás... stb.) és elhittem hogy hol vagyok és kiket látok lejárt az első felvonás. a második felvonás a kifelé szóló, kétértelmű fricskáival mégis jobbnak tűnt nekem, de lehet csak mert addigra sikerült ráhangolódnom. volt bennem valami meghatározhatatlan érzés az egész alatt, ami valahol a pozitív és negatív határán táncolt. az előadás után, hála a Bányavirágnak és Bartha Jocó volt tanárunknak köszönhetően becsörtettünk a Nemzeti hátsó folyosóira, ééés fellifteztünk a hatodikra. a Dunára néző, panorámás színészklubot kicsit se tipikus színészbüfének kell elképzelnünk... tágas és elegáns volt, jóval csendesebb, mint az(gondolom) lenni szokott, de mi azért Emőkével rendesen összenéztünk mikor bejött egy-egy általunk ismert és szeretett színész.
  pénteken gondoltuk benézünk a KRE bulijába, ami "Télűző" néven volt meghirdetve. elég lapos volt. kevesen voltak. és időnként problémát okozott nekem eldönteni, hogy jelmez van az embereken vagy csak normál péntek esti buli szerkó:)
  szombaton ahogy felébredtünk(dél körül), összeszedtük magunkat és kimentünk D-vitaminozni, a D-una partra.(haha) annyit sétáltam, mint egy normális, nemsánta ember. miután mindent összesétáltunk este elmerészkedtünk egy jazz koncertre. inkább én "merészkedtem". agyzsibbasztó, vadjazz volt, legalábbis én így határolom be a műfajt, éjfélre tiszta agymosott, saláta lettem, de jól esett. a biztos magamhoz térést az az utolsó két másodperces kép hozta meg, ami a buszról való leszállásunkat megelőzte és mélyen beleégett a retinámba. kétrészes volt ez is, egy csaj adta elő, nem is elő inkább ki, a busz kellős közepére. s mi megúsztuk 10 perc hányingerrel a levegőn, kicsit jobban mint a japppán srác aki velünk szállt le s a bokáját nézegette, de sokkkkkal jobban azoknál akik tovább utaztak a buszon a lány és a termése társaságában.















(végezetül talicska.)

a tavasz "illata"

végre. nem esik az eső és a hó sem hull. tegnap volt az első tavasz közeledtére emlékeztető nap. rakparton sétáltunk. aztán át a lánchídon. szép volt és sirályok is voltak.
na jó ennyit a romantikus Budapestről. :))

alkoholistákkal hoz össze a sors már napok óta. buszon, villamoson, metrón. a nap bármely órájába szállok fel a buszra vagy villamosra, mindig van mellettem valaki akiből árad az alkoholszag. ez eddig nem is lenne furcsa számomra. de az hogy ezek általában nők engem meglep. normális kinézetű nők. és nem tudod elkerülni őket, mert persze mindig csak mellettük van hely. szóval beállok melléjük.
máskor amikor nem testközelből érzem a szagukat akkor találgatok, hogy vajon ki az aki bűzlik.


(nem csinálunk elég hülyeséget, nincs min "szakadni"(Pálffy Orsi szavával élve) ezért lett ilyen a bejegyzés)
((Emőke, ez apropó neked))
ja, és ma főztem paradicsomlevest. :P

zöld kukás zsák

el kellett jönnöm ide, hogy végre megtudjam miben sántikálok. otthon sajnos semmi bajom nem volt az okos orvosok szerint.
eldöntöttem, hogy fogok még indítani egy Budapest-projektet, amit ugyanitt fogok majd közzé tenni, szerintem izgalmas lesz. szóval holnaptól elkezdem gyűjteni hozzá az anyagot.
által mennék én a Dunán...ma átvillamosoztunk Budára. aztán vissza. csak megnéztük a Dunát, hogy megvan-e s szép-e még.
 attól is szép Budapest, hogy itt mindenfélét lehet látni. például egy lányt, aki egy jó nagy zöld kukás zsákkal szállt fel, s együtt villamosozott a szemetével. pedig amúgy is voltunk elegen.

címesincs

ma fáradt vagyok. mindenhez. írni is csak annyit fogok, hogy hihetetlen mennyit tudunk kacagni. főleg az egyetem folyosóin és lépcsőin kap el a kacagás, fullasztó és könnyfakasztó kacagások. magunkon kacagunk leginkább. nagyon nagyokat. kacagunk másokon is. de főleg a hülyeségeinken kacagunk.
 lehet ez ilyen fárasztó.
(most is akkorát kacagtam pedig csak eszembe jutott mi történt ma)
nem szabad a megérzéseimre hallgassak. embereket nem lehet beazonosítani puszta megérzések alapján, főleg ha nem tudod hogy néz ki.
és voltunk a Kivi főpróbáján, nagyon jó volt:)
itt egy részlet belőle:
„Először is, még mielőtt! A rendes nevektől, főleg az enyémtől, hánynom kell. Ha tudnád, hol nőttem fel, értenéd. Te is jobban jársz, ha minél előbb lehúzod a klotyón a tiédet. Majd meglátod, attól, hogy gyümölcs- vagy zöldségneved van, még nem változol meg, de valahogy mégis tisztábbnak érzed magad. Az én nevem Licsi.”

megettük amit főztünk

Ma délelőtt főztünk. Emőke a zöldséglevest, amiben zöldségek voltak, de megpirítani unta. Én a másodikat, lerben sült csirke paradicsomos krumplival. Az elkészítés az érdekes volt. Legalábbis az én részem. Emőke csendben vagánykodva készítette a levest. Rólam ugyanez nem mondható el, Emi és Vivi miután elfoglalták az elsősorban a helyeiket végig nevették a folyamatot, mert én egy percig sem vettem komolyan a feladatot. Jó buli volt. Kicsit bénáztam, de annál finomabb lett a menü. Olyan lett, mintha nem én készítettem volna.
Az első kurzuson kiderült, hogy itt annyira nem nagy hagyomány köszönni, még a tanárnak sem. Sőt az is kiderült, hogy Emőke potyára izgult a bemutatkozásra fejben írt monológja miatt, mert nem hogy nem került rá sor, de abszolút senkinek nem tűnt fel, hogy ott vagyunk s az hogy kik vagyunk végképp nem érdekelte a tanárnőt sem. Ezek után nem volt túl meglepő, hogy senki sem pattant fel segíteni a tanárnőnek, aki elég kellemetlenül érezte magát és zavarban volt amiért nem sikerült elindítani a projektort. Kb. két perc alatt oldottam volna meg a dolgot. De gondoltam még a végén kapnék is, hogy mit okoskodok.

(a végére akartam írni egy poént de nagyon elfelejtettem, úgy hogy nincs poén, gondoljunk inkább csak Emőkére ahogy kezdőkártyát vásárol mondjuk)

itt este 9ből hirtelen 1óra lesz. mi lesz az idővel?

"álljatok meg, hol vagyunk?"

 Péntek délután, inkább estefelé, elszaladtunk a Szépművészetibe megnézi a lejárófélben levő Cézanne kiállítást, pedig egyszer valaki azt mondta, hogy múzeumba nem érdemes menni. Mi ezt a tanácsot még azért sem fogadtuk meg. Hát elmentünk. Végignéztük a kb. 100 festményből, de inkább vázlatokból álló kiállítást. Leszámítva azokat a festményeket amelyeket hunyorogva több ideig nézegettem, másokon gyorsan túlestem.
Kielégületlenül jöttünk ki, de mégsem bántuk, csak kicsit többre számítottunk.
Ehhez képest a Szimpla merész vállalkozásnak bizonyult. A hely ahol több a külföldi, mint a magyar. A hely ami tele van zsúfolva minden olyannal amit az ócskapiacon találni lehet. Zsolt nagyon okosan megjegyezte magáról ahogy megérkeztünk, hogy "talán a fehér ing enyhe túlzás". És nem tévedett. Erről meg is győződtünk elég sűrűn, mert 10 percenként megkérdezték tőle, hogy merre van a wc, sőt még komolyabbra is fordult a dolog, amikor kihozta a sörünket egy tálcán s a hülye, erőszakos külföldi feltétlenül azt akarta, hogy vigye el a poharát, ha ott dolgozik, ha nem. Aztán Zsolt és Emőke beszélgetni próbáltak és hamar kiderítették, hogy Emőkének szicíliai gyökerei vannak, az édesapja olasz és elhullna a bajsza ha meglátná ezt a helyet. Hazáig röhögtünk volna azon, hogy raffia neccel jöttünk Budapestre, ha Emőke egy sálas bolt előtt magához nem tér, s el nem ordítja magát, hogy " Álljatok meg, hol vagyunk?", mert ő ide kell jöjjön. A Dohány utca így fel is került a megjegyzett helyek térképére, ahogy a Kazinczy utca is, ahol a Szimpla van.

A hét jól is végződhetett volna, de Emőke és Csoki között a remélt barátság sajnos nem kötődött meg a bőrkesztyű miatt, aki Csoki áldozata lett.

Bennem pedig mély és felejthetetlen benyomást hagyott első találkozásom Ginóval, akivel olyan hirtelen hozott össze az élet, amikor a kapu előtt állva nekem rontott, szerencse, hogy a kapu két különböző oldalán találkoztunk először.




























Már egy hete itt vagyok, Budapesten!:)
(biztonságosan és ultraszabályosan utazok mert néha a bérlet mellé jegyet is veszek)

ketten a kettesen

Egész nap esett. Emőkével róttuk az esős utcákat miután a Károlin zöld ágra vergődtünk a kurzusainkkal. Nem tévedtünk el, pedig új helyeken jártunk. Bérletet is vettünk. Adtak nekünk. Most már busz-metró-villamos használatára vagyunk jogosulva, de az első nap vett jegyünk még mindig megvan, ha mégis rászorulnánk, nem lyukasztottuk ki. Első bérletes utazásunk a metrón. Az Astoriánál várunk, jön is a metró. Nem tudom hány ajtón lehet felszállni egy metróra. Mi pont ott szállunk fel ahol egy pont olyan barna szövetkabáttal állingállt egy lány mint az enyém. Rengetegen voltak, de képtelenség volt nem észrevenni a hasonlóságot. Nem volt választásom. Pont mellé kellett állajak. Emőkével már nem bírtuk visszatartani a röhögést. Egy vicc volt. Aztán Emőkének teljesült az álma. Elmentünk Tesco-ba. Ezt tervezte végig az egyetemen. El is fáradt rendesen, mert megint bealudt.

 Ja, vettünk egy Valentin-napi almát is.

részlet két párbeszédből:
I.
(reggel, korán. Emőke jön-megy, één akkor ébredek)
Emőke: Ezt a telefont nem lehet bedugni!
Bogi: Miért hová akarod bedugni?

II.
(VIII. kerület, egy nő, egy férfi, akik a buszon is jó hangosan beszélgetnek, majd együtt szállunk le)
Férfi: Hallottad, hogy meghalt Joker?
Nő: Igen.
Férfi: Honnan tudod?
Nő: Há' láttam a fészbúkon.

pestihétfő

Négyes villamos, első utazás, egyedül. Szorongatom a zsebemben a Vivitől kapott jegyet, azt tervezgetem  hogy ugrok majd oda lyukasztani ha jön az ellenőr és vészhelyzet van. Odapillantgatok közben az útvonaljelző táblára, hogy még hányat kell menni, erre persze, hogy pont tőlem kell egy külföldi megkérdezze, hogy ő az Oktogonra hány megállót kell menjen. Pedig sokan voltunk.... Na jó, gondolom amíg elmagyarázom, hogy én ugye nem tudom, meg hogy nem vagyok "bennszülött" és hogy kérdezzen mást az túl bonyolult lenne, inkább elkezdem jó hülyén bámulni azt a táblát amit előbb is néztem és kinyögöm neki, hogy három megálló. Probléma megoldva.

Aztán villamosoztunk, a kettessel a Duna parton. Séta a Nemzeti körül. Jó hideg volt. Pedig azt hittem már nincs ennyire tél.

Ja, igen. Várom, hogy megérkezzen Emőke. Ez az üres lakás így egyedül nem akkora buli.