Kielégületlenül jöttünk ki, de mégsem bántuk, csak kicsit többre számítottunk.
Ehhez képest a Szimpla merész vállalkozásnak bizonyult. A hely ahol több a külföldi, mint a magyar. A hely ami tele van zsúfolva minden olyannal amit az ócskapiacon találni lehet. Zsolt nagyon okosan megjegyezte magáról ahogy megérkeztünk, hogy "talán a fehér ing enyhe túlzás". És nem tévedett. Erről meg is győződtünk elég sűrűn, mert 10 percenként megkérdezték tőle, hogy merre van a wc, sőt még komolyabbra is fordult a dolog, amikor kihozta a sörünket egy tálcán s a hülye, erőszakos külföldi feltétlenül azt akarta, hogy vigye el a poharát, ha ott dolgozik, ha nem. Aztán Zsolt és Emőke beszélgetni próbáltak és hamar kiderítették, hogy Emőkének szicíliai gyökerei vannak, az édesapja olasz és elhullna a bajsza ha meglátná ezt a helyet. Hazáig röhögtünk volna azon, hogy raffia neccel jöttünk Budapestre, ha Emőke egy sálas bolt előtt magához nem tér, s el nem ordítja magát, hogy " Álljatok meg, hol vagyunk?", mert ő ide kell jöjjön. A Dohány utca így fel is került a megjegyzett helyek térképére, ahogy a Kazinczy utca is, ahol a Szimpla van.
A hét jól is végződhetett volna, de Emőke és Csoki között a remélt barátság sajnos nem kötődött meg a bőrkesztyű miatt, aki Csoki áldozata lett.
Bennem pedig mély és felejthetetlen benyomást hagyott első találkozásom Ginóval, akivel olyan hirtelen hozott össze az élet, amikor a kapu előtt állva nekem rontott, szerencse, hogy a kapu két különböző oldalán találkoztunk először.
Már egy hete itt vagyok, Budapesten!:)
(biztonságosan és ultraszabályosan utazok mert néha a bérlet mellé jegyet is veszek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése