ma fáradt vagyok. mindenhez. írni is csak annyit fogok, hogy hihetetlen mennyit tudunk kacagni. főleg az egyetem folyosóin és lépcsőin kap el a kacagás, fullasztó és könnyfakasztó kacagások. magunkon kacagunk leginkább. nagyon nagyokat. kacagunk másokon is. de főleg a hülyeségeinken kacagunk.
lehet ez ilyen fárasztó.
(most is akkorát kacagtam pedig csak eszembe jutott mi történt ma)
nem szabad a megérzéseimre hallgassak. embereket nem lehet beazonosítani puszta megérzések alapján, főleg ha nem tudod hogy néz ki.
és voltunk a Kivi főpróbáján, nagyon jó volt:)
itt egy részlet belőle:
„Először is, még mielőtt! A rendes nevektől, főleg az enyémtől, hánynom kell. Ha tudnád, hol nőttem fel, értenéd. Te is jobban jársz, ha minél előbb lehúzod a klotyón a tiédet. Majd meglátod, attól, hogy gyümölcs- vagy zöldségneved van, még nem változol meg, de valahogy mégis tisztábbnak érzed magad. Az én nevem Licsi.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése