Egész nap esett. Emőkével róttuk az esős utcákat miután a Károlin zöld ágra vergődtünk a kurzusainkkal. Nem tévedtünk el, pedig új helyeken jártunk. Bérletet is vettünk. Adtak nekünk. Most már busz-metró-villamos használatára vagyunk jogosulva, de az első nap vett jegyünk még mindig megvan, ha mégis rászorulnánk, nem lyukasztottuk ki. Első bérletes utazásunk a metrón. Az Astoriánál várunk, jön is a metró. Nem tudom hány ajtón lehet felszállni egy metróra. Mi pont ott szállunk fel ahol egy pont olyan barna szövetkabáttal állingállt egy lány mint az enyém. Rengetegen voltak, de képtelenség volt nem észrevenni a hasonlóságot. Nem volt választásom. Pont mellé kellett állajak. Emőkével már nem bírtuk visszatartani a röhögést. Egy vicc volt. Aztán Emőkének teljesült az álma. Elmentünk Tesco-ba. Ezt tervezte végig az egyetemen. El is fáradt rendesen, mert megint bealudt.
Ja, vettünk egy Valentin-napi almát is.
részlet két párbeszédből:
I.
(reggel, korán. Emőke jön-megy, één akkor ébredek)
Emőke: Ezt a telefont nem lehet bedugni!
Bogi: Miért hová akarod bedugni?
II.
(VIII. kerület, egy nő, egy férfi, akik a buszon is jó hangosan beszélgetnek, majd együtt szállunk le)
Férfi: Hallottad, hogy meghalt Joker?
Nő: Igen.
Férfi: Honnan tudod?
Nő: Há' láttam a fészbúkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése