összegbemegjegyzés

szerdán kezdődött a hétvége s írni időm nem volt. a kurzusainkat hétfő, kedd, szerdára zsúfoltuk be, ráadásul a 10 tárgyból 4 szerdára került, ráráadásul ugyanazzal a tanárral egész nap! persze ez az a tanár akivel 7 órát is ki lehetne bírni egy nap. szóval a szerdai kicsit sűrű, de estére Emőkével és Erzsébettel egy jó kis blues koncerttel lazítottunk magunkon.
   csütörtökön a sors és a szerencse úgy hozta, hogy eljutottunk egy Andrei Şerban Három nővér előadásra a Nemzetibe, megnézni hogyan játszanak a sztárok Alföldi színpadán(amíg még az övé)! igaz pótszékre, de ez volt a legkevesebb. amíg hozzászoktam a kicsit sem átlagos színészi felhozatalhoz(Udvaros Dorottya, Schell Judit, Péterfy Bori, Szabó Kimmel Tamás, Kulka János, Alföldi Róbert, Szabó Kimmel Tamás, Szabó Kimmel Tamás, jaa és Szabó Kimmel Tamás... stb.) és elhittem hogy hol vagyok és kiket látok lejárt az első felvonás. a második felvonás a kifelé szóló, kétértelmű fricskáival mégis jobbnak tűnt nekem, de lehet csak mert addigra sikerült ráhangolódnom. volt bennem valami meghatározhatatlan érzés az egész alatt, ami valahol a pozitív és negatív határán táncolt. az előadás után, hála a Bányavirágnak és Bartha Jocó volt tanárunknak köszönhetően becsörtettünk a Nemzeti hátsó folyosóira, ééés fellifteztünk a hatodikra. a Dunára néző, panorámás színészklubot kicsit se tipikus színészbüfének kell elképzelnünk... tágas és elegáns volt, jóval csendesebb, mint az(gondolom) lenni szokott, de mi azért Emőkével rendesen összenéztünk mikor bejött egy-egy általunk ismert és szeretett színész.
  pénteken gondoltuk benézünk a KRE bulijába, ami "Télűző" néven volt meghirdetve. elég lapos volt. kevesen voltak. és időnként problémát okozott nekem eldönteni, hogy jelmez van az embereken vagy csak normál péntek esti buli szerkó:)
  szombaton ahogy felébredtünk(dél körül), összeszedtük magunkat és kimentünk D-vitaminozni, a D-una partra.(haha) annyit sétáltam, mint egy normális, nemsánta ember. miután mindent összesétáltunk este elmerészkedtünk egy jazz koncertre. inkább én "merészkedtem". agyzsibbasztó, vadjazz volt, legalábbis én így határolom be a műfajt, éjfélre tiszta agymosott, saláta lettem, de jól esett. a biztos magamhoz térést az az utolsó két másodperces kép hozta meg, ami a buszról való leszállásunkat megelőzte és mélyen beleégett a retinámba. kétrészes volt ez is, egy csaj adta elő, nem is elő inkább ki, a busz kellős közepére. s mi megúsztuk 10 perc hányingerrel a levegőn, kicsit jobban mint a japppán srác aki velünk szállt le s a bokáját nézegette, de sokkkkkal jobban azoknál akik tovább utaztak a buszon a lány és a termése társaságában.















(végezetül talicska.)